Válságkezelési tippek mindenkinek 2.

Közlekedés

Rengeteg pénzt költünk közlekedésre. Az autót használók nagy része egyre ráncosabb homlokkal szemléli a benzinkút forintszámlálóját.

Tartályoktól függően 20-40.000 forintot is könnyen otthagyhatunk a töltőállomáson. Ezzel persze kicsit veregethetjük is a saját vállunkat, hiszen az összeg több, mint fele az állam bevétele lesz, amit közös ügyeink fedezetére fordítanak (jó esetben). Azzal, hogy még mindig autózunk olyan értelemben is a közjót szolgáljuk, hogy nem tesszük működésképtelenné a tömegközlekedést, hiszen a BKKV??? nem tudná a  megjelenő többletigény kezelni.

Szóval, egyelőre marad az autó. Igen ám, de vajon tudunk-e mégis spórolni ezen a "káros szenvedélyünkön"? Nos, van néhány evidencia. Régebben a dízelüzemanyag olcsóságában volt a titok nyitja, ám mára fordult a kocka, télen mindig drágább a dízel 20-30 forinttal a benzinnél. Azon már lehet spórolni, ha valamelyik nagy áruház (A-val kezdődik és rossz kiejtésűek "sön"-nel ejtik a végét) melletti benzinkutat használjuk, hiszen ott az autópálya árakhoz képest akár 50 forintot is spórolhatunk literenként. Vannak kis magánkutak is, hasonló árakkal, de én ott nem mernék vásárolni a termék származásának és minőségének kétséges volta miatt. Ha nincs a közelünkben olcsó benzinkút, akkor viszont a kagyló jellel ellátott kutakat javaslom (főleg a benzines társaknak), mivel ott olyan adalékanyagot használnak, ami a fogyasztást tényleg csökkenti. Ha ezt dúdolgatjuk, biztosan nem engedjük el a volánt:

Ha autóváltásban gondolkozunk, akkor érhetjük el a leglátványosabb eredményt a takarékoskodásban. "Új autót sose végy!" tartja az általam most kitalált mondás. Ahogy kigördülünk új autónkkal a telepről, azonnal 15-20%-ot veszítettünk az árából. És még be sincs járatva... Tehát, marad a használt. Pénztárcánktól függően óriási választékkal találkozhatunk bel- és külföldön egyaránt. Néhány éve még az volt a kérdés: hány lóerős verdát vegyek magamnak és milyen színű kiskocsit a nejemnek (na jó, ezt visszavonom, túl macsós duma). De a két autó a családban teljesen megszokott jelenség (volt), de mára a kettőből az egyik (vagy mindkettő) kezd öregedni, egyre többször vihetjük szervizbe, tehát a csere indokolt. Ebben a helyzetben meggondolandó: vegyünk egy olyan egyterű autót, amibe a gyerekekkel is el lehet férni és oldjuk meg egy autóval a család reggeli és délutáni deponálását. Ez a lépés a közlekedési költségeink azonnali felezését jelentheti optimális esetben és még a családtagokat is közelebb hozhatja egymáshoz (aki ez utóbbiban demagógiát vél felfedezni, attól elnézést!). Ha nincs pénz új autóra és ráadásul ott a nyakunkon a két öreg csotrogány, akkor logikus megoldás a kevésbé járóképes batár eladása. Az árából meg kicserélhető lesz a tükörradiál a maradékon, vagy akár még egy garnitúra fékbetét is belefér. Ha ennyire nem vészes a helyzet, akkor az is praktikus megoldás lehet, hogy a nagyobbik kocsit télire elvermeljük valahol és a kis fogyasztású kocsival furikázunk a városban (ha ez ciki, mert valamelyik ismerős meglátja, akkor arra annyi, de annyi spontán kis füllentés létezik).  


Érdemes ezek mellett a kötelező biztosítást is évente megújítani. Ha van a családban "kihasználatlan" bónusz kedvezmény, érdemes üzembentartóvá előléptetni a nagyit, vagy a nagybácsit (ez éves szinten több tízezer megtakarítást eredményezhet). Végül, egy olyan ötlet, amelynek megvalósításától távolabb vagyunk, mint Föld az égtől: ha egy olyan országban élnénk, ahol az emberek nem gyűlölik egymást, nem az irigység és a másik eltiprása a fő érték, akkor az azonos lakókörnyezetben élők közös közlekedési desztinációkat is alkothatnának, amelynek mind anyagi, mind erkölcsi eredményei lehetnének. Megjegyzem, miért is bízunk meg jobban a buszsofőrben, mint a szembeszomszédban?... 

 

 

 

 

Támogatók