Képzelt riport a 2018-as magyarországi választásról I.

Hát ezt is megértük! Ki gondolta volna tavaly április 8-án, amikor még csak a másnapi CEU tüntetésre készültünk, hogy ez lesz majd a fordulat napja és a Fidesz ámokfutása elér a falhoz. Akkor csak annyit éreztünk, hogy mégiscsak van remény és talán fel lehet ébredni abból a rémálomból, ami 2010-ben kezdődött.

 

De, hát Emberek! Győztünk! Győzött a demokrácia! Értitek?!!! Felfogtátok?!!!

A következőkben megkérdezzük a főszereplőket, ki hogyan látja ezt a történelmi győzelmet, ki mivel járult hozzá a sikerhez. Pártvezetők, civilek, egyszerű választópolgárok mondják el saját szemszögükből a történteket.

2016-17-ben a demokratikus pártok között elindult, majd megtorpant az egyeztetés. Mi volt ennek az oka?

Molnár Gyula (MSZP): A mi pártunk nagyon bonyolult, sokszínű szervezet, a belső erőviszonyok is gyakran változnak. 2016 októberében úgy éreztük, hogy nem vagyunk elég erősek ahhoz érdemben fel tudtuk volna venni a versenyt a Fidesszel. Tárgyalgattunk ímmel-ámmal, fontolgattuk az előválasztás megszervezését, de – ahogy ment előre az idő – megerősödött azoknak a hangja, akiknek elfogyott a türelme és rákényszerültünk a változtatásra. Ekkor bukkant fel Botka, akit valaki „kitalált” miniszterelnök jelöltnek. Ez a döntésünk még abból a logikusnak látszó vélekedésből fakadt, hogy Orbánnal szemben egy igazi kihívóra van szükség, akivel esély nyílik akár a győzelemre is (sokan vádoltak bennünket azzal, hogy csak a biztosnak látszó kis frakció a célunk). A Botka-projekttel két gond volt: 1. a személyisége nem tette igazán alkalmas kihívóvá OV-al szemben, 2. a párton belüli erőviszonyok is gyorsan megváltoztak, miután érezhető volt Laci szervezői és vezetői alkalmatlansága. Sajnos erre kissé későn jöttünk rá, ezért most kérek elnézést mindazoktól, akiknek esetleg bosszúságot, vagy keserűséget okoztunk. Bízom abban, hogy a győzelem után a politikai korrektség jegyében tudunk majd kormányozni szövetségeseinkkel.

Szigetvári Viktor (Együtt): A 2014-es kudarc után a mi helyzetünk volt a legnehezebb. Gondoljon arra, hogy az Együtt gyakorlatilag Bajnaira volt felépítve, ráadásul úgy, hogy rá, mint messiásra vártak a baloldalon. Ehhez képest Bajnait nem tudtuk miniszterelnök jelöltnek nevezni, elbénáztuk az egyeztetéseket. 2014 után még a megmaradásunk is kérdésessé vált, sok belső feszültség is jellemezte azt az időszakot. Amikor 2016-ban újra felmerült a többi párttal való szövetkezés, érthetően nem akartunk ugyanabba a folyóba lépni. Úgy éreztük, hogy a radikálisabb arcél, amit Juhász Péter jelenített meg eredményes lehet. Az 5. kerületi tevékenysége mindenképpen biztatásra adott okot. Az ő pártelnöki jelölése is emiatt történt, ezzel is megerősítve ezt a vonalat. Néhány hónap elteltével be kellett látnunk, hogy a „fütyülős Együtt” nem hozta meg a várt eredményt, 1-2 százaléknál többet nem tudtunk kipréselni magunkból, így érthető, hogy ismét változtatnunk kellett.

Folytatjuk...    

 

Támogatók