Jézusról Charlie Hebdo kapcsán

Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy „a szólás szabadsága nemcsak azokra az 'információkra' és 'eszmékre' vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek […], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják […] a lakosság bármely részét”.

Ez vonatkozik természetesen azokra a művészeti alkotásokra is, amelyekben az előbbiek megtestesülnek. A Charlie Hebdo című hetilap és a szerkesztősége elleni brutális támadás kapcsán óhatatlan, hogy foglalkoztasson a kérdés. Bizonyára a legtöbb ember számára egyértelmű, hogy a hetilap kiadványait, karikatúráit nem erőszakosan terjesztette, tehát vélelmezhetően egyetlen hithű muszlim sem akarata ellenére jutott hozzá. Egy demokratikus államban az embereknek szabad választást kell hagyni, hogy mit olvasnak, néznek vagy hallgatnak meg és arról kialakíthassák saját véleményüket, vagy éppen kritika nélkül fogadják el vallási vezetőik álláspontját. És persze azt nem erőltethetik rá másokra. Nehéz elfelejtenem és az előbbiekkel nem egy lapon említenem egy húsz évvel ezelőtti magyarországi esetet.

Nikosz Kazantzakisz görög író írásait mindig élvezettel olvastam, így nem csoda mennyire vártam a Krisztus utolsó megkísértése című regényéből készült filmet, melyet a Magyar Televízió 1994-ben tűzött műsorára. Csalódnom kellett, hiszen a katolikus egyház heves tiltakozásának hatására nem vetítették le. Gyulai Endre szeged-csanádi megyés püspök nyílt levelében ezt írta : "...a film bemutatását minden tisztességes kultúrállamban levették a műsorról, mivel súlyosan sérti minden Krisztus-hívő ember érzését, és a film tartalma durván sérti mind a történelmi tényeket, mind pedig az általános erkölcsi érzéket is." 1997-ben Paskai László bíboros hasonló tiltakozására az RTL Klub adta be a derekát és nem játszotta le a filmet. A hozzáértőknek kellett volna vitatkozni Paul Schrader forgatókönyvéről, Peter Gabriel filmzenéjéről, Michael Ballhaus képeiről, Willem Dafoe Jézus-alakításáról, Harvey Keitel Júdásáról vagy David Bowie Poncius Pilátusáról, ehelyett egyházfők ítélkeztek Martin Scorsese filmjéről. Sosem jó, ha püspökök veszik át a filmkritikusok szerepét, és persze az sem, ha egy filmet azért nem mutat be a tévé, mert az egyház éppen úgy gondolja, hogy Jézust túlságosan is emberinek ábrázolják.

Én a magam részéről mélyen hívő filmnek tartom. Pontosan azért, mert a történet hősének megadja a választás lehetőségét. Jézus választása az, hogy beteljesíti küldetését. Szeretem ezt a filmet, hiszen Scorsese példázata ennek a döntésnek a gyötrelmeivel szembesíti a nézőt. Egyébként nem értettem a felháborodást, hiszen a Krisztus utolsó megkísértése éppen a hitre fókuszál és mondandója egyáltalán nem ellentétes a keresztény egyház tanításaival. Szép Krisztus-ábrázolás, talán az egyik legérzékenyebb az összes film közül.” (Réz András, filmesztéta)

A püspök és a bíboros uraknak akkor szívesen felhívtam volna a figyelmét arra, hogy szerintem mi lenne a dolguk. Nevezetesen, hogy a katolikus hívőknek mondják el, hogy ezt a filmet ne nézzék meg, de másokat hagyjanak békén szabadon választani. No és mi történt volna, ha ennek ellenére valamelyik hívő mégsem tud ellenállni a kísértésnek, és mégis megnyomja a távkapcsolót és leül a képernyő elé? Katolikus családban nőttem fel, így pontosan tudom: meggyónja, bűnbocsánatot kér, a gyóntató feloldozza, melynek részeként kirója a penitenciát. Csak ennyi! Erre kora tizenévesen jöttem rá, így nem is lett belőlem katolikus felnőtt.

Ez a könyv nem életrajz, hanem minden vívódó ember hitvallása. Közreadásával kötelességemet, a sok küzdelmet vívott, élete során keserűséget és számtalan reménységet megismert ember föladatát viszem végre. Bizonyosra veszem, hogy mindahány szabad ember, aki olvassa ezt a könyvet, sokkal inkább eltelik Krisztus szeretetével, mint valaha azelőtt.” (Nikosz Kazantzakisz)

Farkas Szilvia Angéla

 

Támogatók