Luca nap

"Megjöttem én jó este,
Luca köszöntésére.
Luca fekszik ágyában
Az őrző angyalával.
Gyere Luca menjünk el,
Mennyországot nyerjük el,
Ha mi aztat elnyerjük,
Boldog lesz az életünk."
(Bálint Sándor gyűjtése)

 

 

 

 

Szent Lucia, akire dec. 13-án emlékezünk, előkelő szicíliai családból származott. Megfogadta, hogy nem megy férjhez, hanem Jézusnak szenteli az életét. Hitéért megvakították, majd vértanú halált halt. A szemfájósok védőszentje.

A Lucia - magyarul Luca - név a lux, azaz "fényesség" szóból származik. Az Egyház bizonyára azért tette ünnepét december. 13-ára, mert a XVI. századig, a Gergely naptár bevezetéséig ez a nap volt a téli napforduló, ezért a világosság születésének kezdete.

Luca napján számos szokás volt divatban. Mindenek előtt az ún. Luca-búza keltetése. Lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni meleg helyen, pl. a kemence közelében, amelyek Karácsony táján kizöldültek. Ebből a jövő évi termésre következetettek, de kuruzslásra is használták, beteg állatokkal etették meg. Később ez a szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgához: a karácsonyi oltárt díszítetik fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.

Egy másik nevezetes szokás az Luca székének faragása. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak Karácsony estjére volt szabad elkészülni vele. Ezért is terjedt el a mondás: "Lassan készül, mint a Luca széke". A hagyomány szerint 9-féle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-, fenyő-, cser- és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével a tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte az éjféli misére, és ott ráállt, nyomban meglátta, ki az, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. A hiedelem szerint azonban, aki leleplezte a boszorkányt jól tette, ha olyan gyorsan szaladt haza, ahogy csak bírt, különben a boszorkák rontást küldtek volna rá. Ez azonban csak akkor sikerülhetett a Luca szék-készítőjének, ha hazafelé szüntelenül mákot szórt a háta mögé, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, így nem érhették be. Miután hazaért a a Luca-széket le kellett égetnie.

Egy számomra nagyon kedves svédországi szokásról is szeretnék most hírt adni: Luca-nap reggelén a család legidősebb lánya fehér ruhát ölt és fenyőágakból font koszorút illeszt a fejére, melyre égő gyertyákat erőstett. Egy tálcára összekészíti a családtagoknak a reggelit: kávét és kekszet. Annak, akit nagyon szeret fehér színű kekszet visz, akit kevésbé annak csokolédésat. A fehér kekszet Lucia-cicának, a sötét színűt ördögcicának hívják. (Azt hiszem, hogy ebben az esetben jobban örülnék, ha kevésbé lennék kedvelt a család Lucájánál.

Ezzel a szép szokással arra emlékeznek, hogy Szent Lucia az ókori keresztényüldözések idején Rómában élt. A keresztények abban az időben a Róma alatt húzúdó katakombákban gyűltek összek, és Lucia vállalta magára, hogy kenyeret és bort visz magával. Hogy többet tudjon vinni, és mindkét keze felszabaduljon, készítette azt a koszorút, amit a mai napig élő svéd szokás idéz.

Még szeretnék egy autentikus svéd Luca-kenyér receptet is közzétenni, hátha valaki kedvet kap és megsüti. A forrás: Sven Nordqvist Pettson és Findusz meseregény sorozátanak Mit főz ki Pettson és Findusz? c. könyvéből származik. kb. 12 darab lesz belőle.


40 dkg liszt, 3 dkg élesztő, 12 dkg cukor csipet só, 7,5 dkg vaj, 2 tojás, 2,5 dl langyos tej 8 dkg mazsola, 8 dkg darált mandula és 1 kk sáfrány (vagy sáfrányos szeklice)

A hozzávalókból és a fele mazsolából kelt tésztát gyúrunk, és kb. 1 órát kelesztjük. Utána minden sütihez kb. egy tenyérnyi darabot kiszakítunk a tésztából és két kb. 20 cm rudat sodrunk belőle. Egy rúdból S alakot formálunk úgy, hogy az S fölső-alsó vége teljesen visszakunkorodjon. Az így keletkezett pici lyukacskába alul-felül egy-egy szem mazsolát ültetünk. A két S betűt merőlegesen egymásra fektetjük, és kicsit egymásba nyomjuk, olyan lesz mint a négylevelű lóhere. Tojással megkenjük és kivajazott kilisztezett tepsin forró sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük. 

Jó étvágyat!

Anri

 

Támogatók